2024. augusztus 17.

olvasd barukh heti naplóbejegyzéseit meg-nem-született és képzeletbeli családtagjai helyett

drága rózsika néni, zsófi, kis barukh, többiek,

remélem, hogy naplóbejegyzésem jó egészségben és biztonságban talál benneteket.

annyi mindennel kezdhetném, de én mégis mendellel kezdem, aki az egyik legjobb dolog, és biztosan a legváratlanabb jó dolog, ami ebben a borzasztóan nehéz évben történt velem.

ő a teleki téri rabbi legidősebb fia, huszonhárom (...?) éves. maga is rabbi és mindenféle vallási ügyek szakértője. és a barátom, ha lehet ilyet mondani az ő esetében, vagy az enyémben. hímnemű barátom, amilyen nem volt már húsz éve. ugyanúgy nem-normális (nem neurotipikus), ahogy én. az anyanyelve angol, de jól beszél magyarul és héberül is, úgyhogy témától, hangulattól és a körülöttünk lévőktől függően ezen a három nyelven kommunikálunk. csak a zsinagógában találkozunk. ő szívesen találkozna máshol is, például a családja lakásában, de én ennyit tudok csak barátkozni. nem megy több. amit ő sajnál, de megért és elfogad, mert pontosan tudja, hogy milyen az élet a spektrumon. itt egy videó - ez egy tévéműsor előzetese, ami kb tíz éve készült, és róla szólt.

szóval, mendel szeptembertől londonban folytatja az életét, amiről már volt szó múlt héten, de csak ma tudtam meg, hogy ez már nem csak egy opció, hanem vszínűleg így is lesz.

örülök - miatta, mert tudom, hogy az ő adottságaival magyarországon nem lenne jövője. és sajnálom - magamat, hogy ezután nem fogom látni minden szombaton. és emlékeztetem is magamat arra, hogy magyarországon nekem sincs jövőm, bmennyivel biztonságosabbnak és kényelmesebbnek is tűnik most itt az életem.

ehhez kapcsolódik a másik téma, ami vhogy pont ezen a héten kezdett masszívan előjönni, hogy egyre többen kérdezték meg, pont ma a teleki téren is, hogy akkor most visszaköltöztünk-e magyarországra. ez a kérdés mindig mellbe vág, vhányszor felmerül, mert az én egyértelmű válaszom az, hogy nem, dehogyis, de közben a családom nem akar izraelben élni, legalábbis a közeljövőben biztosan nem, és én nem tudom elképzelni az életemet nélkülük, úgyhogy erre a kérdésre nincs még meg a válaszom, most itt vagyok, az biztos, és az is biztosnak látszik, hogy később sem lesz erre egy egyszerű megoldásom, de ahogy azt nem tudom elképzelni, hogy a családomtól távol éljek, úgy azt sem tudom elképzelni, hogy magyarországon maradok.

amíg viszont nem jön ki a ki ez a hüje költő héber kiadása, és nincs egy lakóhelytől független olyan mértékű megélhetésem, ami izraelben is értelmezhető, addig oda biztosan nem mehetek lakni, még ingázva sem. szeretném egy éven belül elérni ezt a két célt, és akkor már “csak” a szeretteimtől való távolságra kell megoldást találnom.

babussal szeptember 4 és 11 között koppenhágában fogunk vendégeskedni, és megpróbálunk rájönni, hogy babus, csak elméletben rajong skandináviáért, vagy a valóságban is, illetve, hogy ha a valóságban is, akkor milyen továbbtanulási lehetőségei vannak ott.

én október 29-én visszatérek montefoscoliba, toscanába, egy hónapra, egyedül, hogy a legnagyobb háborítatlanságban készítsem elő a ki ez a hüje költő könyv héber verziójának kiadását.

ezen a héten a lady in the lake című minisorozatot néztem. eddig csodálatos, natalie portman fantasztikus, soha nem láttam tőle semmi hasonlót. jövő héten jön ki az utolsó rész. utána talán bővebben is írok róla.

AKI KERES, TALÁL:

• sosana megbízható és megfizethető endokrinológust keres

• judit egész vagy részmunkaidős munkát keres

• én budapesti lakást keresek, ahol szeptember 11 és október 29 között lakhatnék - lehetőleg ingyen, maximum rezsiért

ha bmelyikre van ötletetek, légyszí írjatok 🙏🏼

legyen a hetetek békés és biztonságos!

szeretettel ölel benneteket ♥️

barukh