2024. szeptember 1.

olvasd barukh heti naplóbejegyzéseit meg-nem-született és képzeletbeli családtagjai helyett

drága Rózsikanéni, zsófi, kis barukh, belső kutya, többiek,

remélem, hogy naplóbejegyzésem jó egészségben és biztonságban talál benneteket.

ma ezzel akarom kezdeni:

“there is a surplus of agony on both sides of the tragic conflict in the middle east. and in a competition of pain there are no winners.”

“többlet van gyötrelemből a tragikus közel-keleti konfliktus mindkét oldalán. és a fájdalom versenyében nincsen győztes.”

jonathan polin mondta ezt tíz nappal ezelőtt az amerikai demokrata párt kongresszusán. a múlt heti napló-bejegyzésemben írtam róla és a feleségéről. a fiuk, hersh akkor volt 320 napja a hamasz fogságában. erre utal a szám a ruhájukon.

ma reggel jött a hír, hogy öt másik tússzal együtt, hersh-t is holtan találta az izraeli hadsereg egy gázai alagútban.

ő volt hersh:

a nyakában olyan kulcs lóg, mint amelyenekről én is írtam. (igyekszem még ma belinkelni az oldalamon azt a verset ez alá s poszt alá.) a kulcsok egyik jelentése az, hogy amiképpen az egész világon, azonképpen a közel-keleten sincsenek jók és rosszak, csak kurva bonyolult problémák, amikre kíváncsiság, tanulás és empátia nélkül nem lehet megoldást találni.

a fanatizmus és az erőfitogtatás például biztosan nem visz közelebb a békéhez. abból csak még több olyan halál lesz, mint hersh-é, aki 23 évesen halt meg, leszakadt karral, egy gázai alagútban, mert megölték. a halála egyszerre szárad izrael szélsőjobboldali kormányának és a hammasz vezetőinek és harcosainak lelkén.

rengeteg harag van bennem és rengeteg fájdalom. de nem akarom, hogy ez a két érzés töltse meg a szívemet, mert akkor engem is legyőznek azok, akik hersh halálát okozták. és én megpróbálok ellenállni nekik, ameddig tudok, és nem hagyni, hogy az én szívemet is megszállják és afelett is átvegyék az uralmat.

JÓHÍREK:

fredet felvették az ELTE angol nyelvű szociológia szakára. pótfelvételivel, miután izraelben és magyarországon, héber és magyar és angol nyelven leérettségizett. ez a szak fizetős, de fred az elmúlt évi statisztáskodásból félretett annyi pénzt, hogy a tandíj egy jelentős részét maga tudja fizetni, csak a maradékra kell felvennie diákhitelt.

vicces, mert én is oda jártam, csak nem angolul, hanem magyarul. és én sem mentem volna oda, ha lehetett volna jobb választásom.

ő mindenesetre nagyon örül, és nagyon megkönnyebbült, mert neki, judithoz hasonlóan, nálam sokkal jobban szüksége van egy intézményi keretre, egy helyre, ahová nap mint nap bejárhat.

imádkozom, hogy jó legyen neki.

lelussal szerdán megyünk koppenhágába, vendégségbe. még soha nem voltam külföldön (nem magyarországon és nem izraelben) vendégségben úgy, hogy a házigazda is ott lett volna a tartózkodásunk ideje alatt. kíváncsi vagyok, hogy fog működni. reményteli, hogy a házigazda is olyan, mint mi, a spektrumon igyekszik funkcionálni.

ha ők is és mi is tudunk őszinték lenni, és minél kevesebb udvariasságot és formalitást elvárni egymástól és önmagunktól, akkor sztem szuper lesz.

az utazás célja egyébként az, hogy a végére járjunk annak, hogy lelus teoretikus vonzalma skandináviához kiállja-e a valóság próbáját.

tegnap délután-este volt mendel búcsúbulija, a család otthonában. mint sok chabados rabbi-család esetében, a lakás náluk is a közösségükhöz tartozó zsidók átjáróháza. a telekisek közül azt hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki még nem járt náluk.

a hangulat teljesen keresetlen volt (lehet ezt így mondani…?), volt légkondi és vegán kaja, úgyhogy én egészen jól éreztem magam. a földön ültem, ott ettem és onnan kapcsolódtam bele a különböző beszélgetésekbe. a sok kis beszélgetésből aztán, jó telekis hagyomány szerint, egyetlen hatalmas hangzavar lett, kiabálva beszélgetéssel, és folyton visszakérdezve, hogy mi? hogy mi?

a végén elmondtuk az aravitot és csináltunk havdalát, ami alatt részben én gitároztam. igen, jól emlékeztek, nem tudok gitározni. de sztem rosszabb lett volna, ha tudok.

a legkényelmetlenebbül vszínűleg szegény mendel érezte magát, mert, ugye, hogyan is baszhatnál ki jobban egy neurodivergenssel, minthogy az egyetlen pihenőnapján, a saját otthonában meglepetés bulit szervezel neki…?!

de nem baj. a cél nem is az volt, hogy tegnap jól érezze magát, hanem az, hogy a sok áldásból és szeretetből, amit tegnap ráerőszakoltunk, legyen majd mit elővenni azokon a napokon, amikor londonban elszontyolodik.

MIT KERESEK?

• sosanának megbízható és megfizethető endokrinológust

• juditnak egész vagy részmunkaidős munkát

• magamnak budapesti belvárosi lakást, ahol szeptember 12 és október 29 között lakhatnék ingyen

ha bmelyikre van ötletetek, légyszí írjatok!

legyen a hetetek békés és biztonságos!

szeretettel ölel benneteket ♥️

barukh