hiányoznak a szeretteim?

hiányoznak a legközelebbi barátaim és a családom / amikor hosszú ideig távol vagyunk egymástól?

ez most megint mi?

fontos a kérdés

de a megfogalmazás

annyira pongyola

és annyira neurotipikus

mi az

hogy hiányzik?

mi az

hogy hosszú ideig?

kezdjük ott

hogy neurotipikus értelemben

barukhnak nincsenek

se legközelebbi

se legtávolabbi barátai

azokkal

az emberekkel

barátkozik

tud

barátkozni

akikkel valamilyen

rendszeres tevékenység köti össze

iskola

munka

projekt

zsini

amikor megszűnik

a rendszeres közös tevékenység

megszűnik a barátság is

barukh

amennyire vissza tud emlékezni

még soha életében

nem csörgött rá

egyetlen leendő

vagy volt

barátjára sem

hogy heló

mi újság

és amikor

valaki más

tette ezt vele

akkor pánikba esett

a barátkozás

egyetlen formája

amire képes

az az

hogy időről időre

találkozik valakivel

egy adott keretrendszeren belül

és ott és akkor

szerét ejti annak

hogy négyszemközt

vagy kvázi-négyszemközt

tudjanak beszélni

például a teleki téri zsiniben

ha négyszemközt

szeretne beszélgetni mendellel

de hemzsegnek körülöttük mások

ahogy az már

egy rendes zsiniben lenni szokott

akkor barukh átvált héberre

és úgy beszélget mendellel

és így

mesterségesen

a nyelv által

választja le magukat

a körülöttük lévő azon emberekről

akik nem beszélnek héberül

ha pedig éppen

olyan emberek

hemzsegnek körülöttük

akik beszélnek héberül

akkor más “trükkhöz” folyamodik

amikor nem találkozik mendellel

akkor is gondol rá

sokat

például

hogy mit mesélne el neki abból

ami éppen történt vele

vagy mivel kapcsolatban

kérdezné meg a véleményét

de soha nem lenne képes rá

hogy csak úgy rácsörögjön

és megkérdezze

hogy mi újság

kapara?

mi újság

barátom

mendel?

és amikor

másfél hét múlva

mendel elköltözik londonba

akkor barukhnak

nagyon fog hiányozni

de nem fog tudni rácsörögni

úgyhogy akkor majd

igen

marad

a hiányzás

amit nem követ majd tett

és ami a külső szemlélő számára

talán

közömbösségnek

érzéketlenségnek

tűnik majd

vagy annak

hogy barukh

már túl is tette magát

ezen a barátságon is

pedig nem így van

csak a rendszeres

keretrendszert nélkülöző

személyes

négyszemközti

beszélgetések híján

nem tudja jelét adni

sem a kötődésének

sem a hiányérzetének

kónya judit

politzer kriszta

sebő anna

siri zsuzsa

frank peti

és silló sanyi

izraelben

ugyanígy hiányzik barukhnak

szinte minden nap gondol rájuk

és maga elé képzel egy eseményt

ahol mindannyian ott vannak

és tud velük együtt is

hemzsegni

és külön

négyszemközt is beszélgetni

de addig

amíg ez az esemény

nem történik meg

addig barukh

csak gondolatban

tud velük lenni

még magyarországon

de még budapesten is

vannak olyanok

akikkel érez

mély kötődést

és mély szeretetet

de nem tud mit csinálni

hiába van velük egy városban

ahogy hiába volt

egy országban

az imént felsorolt

izraeli magyarokkal

ha nincs kerete

a barátkozásuknak

barukh nem tud barátkozni

rácsörögni

összefutni

néha megpróbálja azért

de a legtöbbször

sutának és kínosnak érzi azt

ami kijön

ezekből a próbálkozásokból

és valahogy

belőle is kifogy

az őszinte beszélgetéshez

szükséges motiváció és energia

ha külső nyomás híján

neki kell “erőltetnie” a találkozást

ami persze hülyeség

de még is így van

így van ez

tavaly

budapesten

az egyik irodalom órán

ahol barukh költészetről

és az életről

beszélgetett gimnazistákkal

és éppen a neurodivergencia

került szóba

az egyik fiú közbekérdezett:

és a barátságok?

barukh elnevette magát

és megrázta a fejét:

nincsenek barátságok…

a fiú

akin a maszktól nem látszott

de maga is a spektrumról kérdezett

megkönnyebbülten kérdezett vissza:

ugye…?

---

nincs még vége

távolról sem

folytatom még

mert a családba

még bele sem kezdtem