hiányoznak a szeretteim? | második rész

hiányoznak a legközelebbi barátaim és a családom / amikor hosszú ideig távol vagyunk egymástól? / második rész

jó

akkor

a család

ezt most megint

papcival kezdem

aki judit apukája volt ז״ל

és aki ugyanúgy a spektrumon

élte le az életét

ahogy barukh

barukh kb ugyanúgy képzeli el

az ideális együttlétet a családjával

ahogy papci képzelte és csinálta

vannak különbségek

de a lényeg egészen hasonló

papcinak az volt a földi paradicsom

hogy az egész családja

a felesége ז״ל

a gyerekei

a gyerekei gyerekei

a feleségének egy-két közeli rokona

és egy-két nagyon-nagyon közeli barát

egyszerre hemzseg

a jósikai utcai lakásban

sokan vannak

nagy zajt csapnak

akkorát

mintha papcinak

azok a rokonai is ott volnának

akiket mások vagy önmaguk

pusztítottak el

van étel

sok

pörkölt mindenképpen

és süti

mákos

vagy csokis

de az a legjobb

ha mákos is és csokis is

és van egy szoba

ahová ő visszavonulhat

amikor a szeretet és a zaj

túlcsordul az idegrendszere peremén

ahol beleülhet a foteljébe

bekapcsolhatja a tévéjét

és nézheti az mtv

(music television)

nosztalgia-műsorát

vagy egy foci- per kosármeccset

vagy valami örökzöld filmet

lehetőleg kim basinger főszereplésével

abból az időből

amikor a papcihoz hasonló boomerek

még fickósnak érezték magukat

az a jó

ha ez a családi program

egész nap tart

mert akkor papcinak van ideje

akár egy órája is

hogy a régi számokkal

a meccs világos szabályaival

vagy az ismerős képsorokkal

megnyugtassa az idegeit

és felszabaduljon némi tér

és újra legyen

helye

és ereje

vágyakozni 

a szeretetre és a zajra

amit a családja

a lakás többi részén

és a teraszon csap

ha a zenehallgatás

meccs- vagy filmnézés közben

benyit az egyik unoka

hogy megkérdezze

hogy nincsenek-e ott a szülei

vagy valamelyik gyereke

hogy nincs-e ott valamelyik unoka

az nem baj

sőt

akkor papci megnyugodhat

hogy az élet zajlik

az ő aktív közreműködése nélkül is

ha eltelik fél óra

így a szobában egyedül

és bejön valamelyik gyereke

vagy egy unoka

és csendben letelepedik

papci mellé

a padlóra

vagy egy székbe

az is jó

mert akkor már

tud ventillálni

mesélni

roy orbisonról

vagy az ezerkilencszáz-nyolcvankettes

focivébéről

ahol ugyanúgy rúgta

beckenbauer a tizenegyest

mint most ez a nem-tom-ki

vagy kim basingerről

aztán ahogy egészen megnyugszik

és elkezdődik a következő reklámszünet

papci feltápászkodik a fotelből

kimegy a szobából

és beszélgetésbe elegyedik azokkal

akik a lakásában hemzsegnek

abban a lakásban

amiben papci hat éves kora óta él

a beszélgetések úgy néznek ki

hogy papci beszél

roy orbisonról

az ezerkilencszáz-nyolcvankettes

focivébéről

ahol ugyanúgy rúgta

beckenbauer a tizenegyest

mint most ez a nem-tom-ki

vagy kim basingerről

amikor elmondja

amit akart

kérdez valamit

maga sem tudja igazán

hogy mit

vagy hogy miért

mert a válasz nem fontos

csak az a fontos

hogy az illető ott van

épen és egészségesen

és eszik

és meghallgatja papci ventillálását

aki

mármint papci

dolga végeztével

elindul a konyha felé

ahol a fiatalabbak tömörülnek

papci rájuk mosolyog

odamegy a hűtőhöz

kiveszi a sajtját

az almáját

és a mákosát

belélegzi családja auráját

az uzsonnáját gondosan elrendezi

a tányérján

pont úgy

ahogy az elmúlt ötven évben mindig

aztán odaszól valamit valakinek

vagy csak magának

és a tálcával visszaindul

lehet

hogy egy rövidke időre

megáll a nappaliban

és egy társaság mellett

beleolvas a hócipőbe

de az is lehet

hogy egyenesen a szobájába megy

attól függ

hogy mitől

azt csak ő érzi

—

innen folytatom

mert még mindig nincs vége