így kész

vers az RAADS-D-ről, azaz a ritvo autizmus és asperger diagnosztikai tesztről

miközben barukh válaszol

arra a nyolcvan kérdésre

egy csomó emlék

kavarog a fejében

ahogy áll egyedül

az ablakban

a pécsi lakásban

és akár egy óráig

vagy kettőig

sem csinál mást

csak néz

nézi a házakat

a járókelőket

a fákat

a füvet

az eget

a felhőket

a galambokat

ahogy ül egyedül

az egyetemi színpad kávézójában

délelőtt

amikor üres a kávézó

mert az egyetemisták

mind órán vannak

és ő nézi az udvaron álló

kopár fákat

és a forró teájából

felszálló gőzt

ahelyett

hogy tanulna

vagy valami hasznosat csinálna

ahogy azt kiabálja a barátnőjének

hogy kuss!!!

a tanulmányi iroda előtti sorban

miután kiderült

hogy kis barukhot

felvették az egyetemre

és ő ott áll

szorongva

egy csomó

boldog felvételiző között

és a barátnője

aki akkor már egy éve odajár

lelkesen sorolja

a beiratkozással járó

adminisztratív tennivalókat

és kis barukh nem tudja

hová fordítani a tekintetét

mert mindenhol emberek vannak

és úgy érzi

hogy az agya összeomlik

és ezért a leghangosabb embernek

annak a kedves lánynak

aki segíteni akar neki

mert szereti őt

annak kiabálja

hogy kuss!!! 

ahogy áll a moszkva téren

az óra alatt

másokkal

ismerősökkel

valami buli előtt

és a többiek csevegnek

de kis barukh csak áll

nem beszél

és várja

hogy jöjjenek a barátai

mert ő csak velük tud beszélgetni

és aztán a bulin

kihallgatja

ahogy valaki azt mondja

hogy ő milyen nagyképű volt

a moszkva téren

amiért csak állt ott

és nem beszélt

ahogy az amerikából hazalátogató ismerőse

szarkasztikusan azt mondja neki

hogy a small talk-ot

még tanulni kell

igaz?

amikor kis barukh

miután évek óta nem találkoztak

nem kezd el vele csevegni

mert nem tud

hanem rögtön a tárgyra tér

ahogy időről időre megkérdezik tőle

hogy most miért mosolyogsz?

most miért nem mondasz semmit?

most mire gondolsz?

és ő nem tud válaszolni

egyik kérdésre sem

még magában sem

nemhogy hangosan

ahogy minden alkalommal

ijesztő lúzernek érzi magát

valahányszor találkoznia kell

a gyerekek budapesti iskolájában

a többi szülővel

akik mind sikeresek

hangosak

és jópofák

ahogy az izraelbe költözés előtt

a legjobban attól szorong

hogy majd be kell ülniük

egy nyelvtanfolyamra

egy tanterembe

minden nap

egy csomó idegen közé

hogy órákat töltsenek velük

ahogy a legjobban abban bízik

hogy lesz majd egy zsinagóga

új otthonuk közelében

ahol tudja

hogy mit kell csinálni

hogyan kell viselkedni

és ahol beolvadhat

és eltűnhet

és ahol emiatt

sokkal kisebb a szociális nyomás

mint a nyelvtanfolyam tantermében

ahol nem válhat láthatatlanná

mert muszáj szépen felelnie

ha kérdezik

ahogy öt perc után

rosszul lesz

az eiláti ice mall-ban

a villogó fényektől

és feliratoktól

amikor először mennek oda

fredussal és babussal hármasban

hogy egy kis

apa-fiai quality time-ot

töltsenek együtt

és nemhogy nem tud

együtt örülni a gyerekeivel

de még figyelni sem tud rájuk

mert minden erejével azon van

hogy ne rohanjon ki

az épületből

ahogy gyerekkorában

a lehel piacról akar kirohanni

amikor sosánával

végigfurakodják magukat

a hétvégi nagybevásárlásra

összesereglett árusokon

és vásárlókon

ahogy most nyáron

fekszenek a fűben J-vel

abban a bécsi parkban

és hosszú idő után először

nincs más dolguk

egyiküknek sem

csak együtt lenni

és nézni a járókelőket

a fákat

a füvet

az eget

a felhőket

és a galambokat

erzsébet huszonöt éve

foglalkozik autistákkal

amikor megtudja

hogy barukhot adhd-val diagnosztizálták

levelet ír neki

hogy szerinte érdemes lenne

asperger-szindrómára is 

kérni egy kivizsgálást

mert ahogy ő barukhot látta

a könyvbemutatón

működés közben

és amiket tőle olvasott

van esélye annak is

erzsébet azt javasolja

hogy barukh az autizmus alapítványt

keresse meg ezzel kapcsolatban

barukh ír az autizmus alapítványnak

és megkérdezi

hogy tudnának-e csinálni neki

egy kivizsgálást

amikor legközelebb

magyarországra utazik

kiderül

hogy ez nem úgy van

ahogy barukh gondolta

hogy odamegy

és beszél velük

és ők megmondják

hogy barukh micsoda

hanem ez egy hosszú folyamat

ráadásul nyolc-tizenkét hónap

a várakozási idő

barukh ezért azonnal rákeres

a kivizsgálást végző orvos nevére

és mindent elolvas arról

hogy magyarországon

hogyan vizsgálják a felnőttkori asd-t

összesen hat tesztet és kérdőívet talál

amiből három önkitöltős

két kisebb lélegzetű

és egy nagyobb

nyolcvan kérdéses

a nagy neve:

RAADS

Ritvo Autism Asperger Diagnostic Scale

barukh megcsinálja

mind a három

önkitöltős tesztet és kérdőívet

az RAADS teszten

hatvanöt pont feletti eredmény esetén

tekintik úgy a szakemberek

hogy fennáll a gyanúja

az asperger-szindrómának

barukh kétszázöt pontot “ér el”

a három nem-önkitöltős

vizsgálat hiányában

nem lehet diagnózist felállítani

ráadásul

barukh nem szakember

nem mondhatja meg

hogy ő micsoda

ő csak annyit tud

hogy az RAADS tesztben

csupa olyan kérdés szerepel

amivel kapcsolatban neki

negyvennyolc évnyi

személyes élménye van

és ahogy végigmegy a kérdéseken

és megválaszolja őket

a hasában

egy izom

kienged

egy olyan izom

aminek a létezéséről

eddig nem is tudott

egy olyan izom

amiről eddig nem is tudta

hogy be van feszülve

és ahogy ez az izom kienged

barukhban szétárad egy érzés

annak az érzése

hogy ő

igaz

és hogy

vannak még

olyan emberek

mint ő

hiszen szakemberek

azután

hogy őket

a többieket tanulmányozták

össze tudtak állítani

nyolcvan olyan kérdést

amiknek a nagy része

rezonál

barukh életének

eddigi negyvennyolc évével

és barukh először látja leírva azt

hogy az

ami ő

az nem

egy morális kategória

hanem egy neuropszichiátriai

először látja leírva azt

hogy nem azért nem ment soha

és nem azért nem megy most sem

és nem azért nem fog menni soha

egy csomó dolog neki

mert ő mimóza

szétszórt

szórakozott

rendetlen

lusta

érzéketlen

önző

nagyképű

vagy felelőtlen

vagy furcsa

vagy lúzer

vagy gonosz

hanem azért

mert az agya nem neurotipikus

és innentől kezdve

barukhnak szinte mindegy

hogy egy szakember

mit mondana

hogy pontosan

hogyan

és mennyire

nem neurotipikus

és hogy mi a neve annak

ami ő

mert ő már tudja

ebből a tesztből

a kitöltéséből

nem az eredményéből

hogy joga van az életéhez

joga van önmagához

joga van annak lenni

ami

aki

most

hogy ő

nem egy rosszabb verziója önmagának

nem egy félkész változat

nem egy work in progress

nem lehet kijavítani

megjavítani

továbbfejleszteni

mert már készen van

így

kész

ő

ez

volt

van

és lesz

és

istenem...

örökkévalócska...

ez csodálatos érzés...

---