késelés volt ozorán

barukh megtorpant / mert akkor már tudta / hogy ki vinne kést ozorára / és ki használná azt

amikor

augusztus másodikán reggel

babus mondta

hogy késelés volt ozorán

akkor barukh-nak

az volt az első gondolata

hogy ki késelne meg bárkit

éppen ozorán

ki vinne egyáltalán kést

mind közül éppen ozorára

ami egy ugyanolyan

szuperelfogadó

pszichidi-hopp

písznik fesztivál

mint amilyen…

mondjuk…

na…

mondjuk…

na…

a nova fesztivál…

a negeb sivatagban…

tudjátok…

tudjátok…

ahol…

ahol…

ahol….

és amikor

idáig elért gondolatban

akkor barukh megtorpant

mert már tudta

hogy ki vinne kést ozorára

és ki használná azt

és már mondta is

hogy

hát

nyilván

izraeli volt

izraeli vitt magával kést

nem is csoda azután

ami ma a világban van

nem is csoda azután

ami a nova fesztiválon történt

az izraeli ozorán

ami ha megtörténhetett

a saját földünkön

a saját sivatagunkban

akkor kál vákhomer

mennyire nagyon megtörténhet

idegenben

egy idegen sivatagban

egy ilyen dádpusztán

úgyhogy-hát

nyilván-hogy

van nálunk kés

hülyék lennénk

ha nem lenne nálunk

ahogy barukh is

azonnal vásárolt magának

egy baseball-ütőt

amint a légierő

elkezdte bombázni iránt

hiszen hülye lett volna

ha nem vásárolt volna

és baseball-ütő nélkül

indult volna zsinagógába

a bombázást követő szombaton

ilyen időkben

ilyen veszélyes időkben

és ha ő ment volna ozorára

és neki sem lett volna

csak izraeli útlevele

akkor nyilván ő is

elrejtett volna valahová egy kést

bizsvil ‘ábitákhon

és aztán ő is nyilván

éppen azt csinálta volna

mint az a nyomorult gyerek

aki aztán persze

hogy használta a kését

hiszen

ha már becsempészte

ha már ott volt

akkor nyilván okkal volt ott

nyilván -

a kés

megtalálja

magának

a veszélyt

hiszen

ha nincs veszély

akkor mi szükség őrá?

és ha mégsem talál veszélyt

akkor csinál magának

hogy rendet teremtsen a világban

hogy meg lehessen érteni azt

és el lehessen fogadni azt

ami a negeb sivatagban történt

azzal a háromszáz-hetvennyolc

pszichidi-hopp písznik bulizóval

akiket egy hajnalon

csak úgy uk-muk-fuk

eltüntettek az élők sorából /

kedves szülők!

kedves barátok!

kedves szerelmek!

tegye fel a kezét

akinek a gyereke

barátja vagy szerelme

a nova fesztiválra ment

és életben van -

ti ötezren

letehetitek a kezeteket…

sajnálom…

a fesztiválok már csak ilyenek…

ugyebár… /

ugye…?

mindegy

hogy hol rendezik őket

a negeb sivatagban

vagy dádpusztán..

muszáj

hogy így legyen

különben nincs

semmi értelme annak

ami a nova fesztiválon történt

és azt

aminek nincs értelme

nem lehet megérteni

nem lehet elfogadni

és nem lehet elgyászolni sem

ugye-muszáj

hogy mindig legyen nálunk kés

hogy együtt

kés a kézben

állhassunk készen

az ellenség következő támadására

és ha az ellenség

nem mutatja meg magát

akkor együtt találjuk meg őtet

és intézzük el

nem azért

hogy megakadályozzuk a tragédiát

a tragédiát nem lehet megakadályozni

a tragédiának ilyen a természete

hanem-hogy

késsel a kezükben huljunk el

nem mint a birkák a vágóhídon

nem mint a birkák

nem mint a birkák…

így történt

hogy-aztán

az ozorai kés is

talált magának ellenséget

jó-kis ellenséget talált magának…

hogy kit?

egy másik izraelit

ki mást?

ki mást?

ki mást?

ki mást?

(ez a refrén

csak mondom

énekeljétek velem

énekeljetek új dalt az úrnak)

ki mááááást?

ki mááááást?

ki mááááást?

barukh emlékszik még

hogy a kilencvenes évek második felében

nem sokkal a délszláv háború után

a horvát tengerparton nyaralt

a családjával

és látta

hogyan lesz egy sima szóváltásból

asztalborogatós verekedés

két horvát között

mert hát kivel verekedjen a katona

ha már vége a háborúnak

kit mást üssön

ellenség hiányában

ha nem azt

aki kéznél van?

ha nem azt

akivel és akiért

négy évig harcolt

ki mááááást?

ki mááááást?

ki mááááást?

ahogy barukh

arra is emlékszik

hogy mi fog történi

a nyomorult ukránokkal

amikor be’ezrát hásem

insallah

tfu-tfu-tfu

khámszá-khámszá-khámszá

ennek a borzalomnak

egyszer vége lesz

és végigveszik majd

és megszámlálják

a veszteségeiket

lélekben

és négyzetkilométerben

és a veszteségek feldolgozására

már nem lesz ott nekik

egy újabb holnap

egy újabb háborús nap

amit fel lehet használni

szülők és gyerekek

barátok és szerelmek

ismerősök és ismeretlenek

megmentésére

ellenségek pusztítására

mert nem lesz több háborús nap

nem lesz több háborús holnap

mert akkor már

mindig csak ma lesz

napok

amik üresek

amik békések

és amikből hiányzik

az egyetlen dolog

amit a katona ért

hogy ütni kell

ütni

ahol éri

ütni

aki kéznél van

ha nincs ellenség

akkor honfitársat

barátot

testvért

mert

ki mááááást?

ki mááááást?

ki mááááást?