kit szeretsz jobban

eredendően nem-tipikus idegrendszerét sokkoló / egyik első gyerekkori trauma / amire barukh vissza tud emlékezni

először papes hajolt oda kisbarukh-hoz

barukh úgy emlékszik

hogy nyolc-kilenc éves lehetett akkor

papesnek derékból kellett előre dőlnie

ha azt akarta

hogy az arcuk egy magasságban legyen

barukh úgy emlékszik

hogy papes egészen belehajolt az arcába

úgy kérdezte meg halkan

szinte suttogva:

kit szeretsz jobban?

anyát vagy engem?

barukh úgy emlékszik

hogy nem lepődött meg a kérdésen

akkor már hosszú ideje

zajlott valami otthon

amit kisbarukh

a válás fogalmával kötött össze

egyszer meg is kérdezte sosanát:

el fogtok válni?

és a válasz

amit sosana adott

nem nyugtatta meg kisbarukhot

kit szeretsz jobban?

anyát vagy engem?

kisbarukh jobban szerette sosanát

mint papest

ez nem volt kérdés a számára

de azt is tudta

hogy ezt nem mondhatja meg papesnek

mert azzal összetörné a szívét

és nem érezte magát

elég erősnek ahhoz

hogy abban az időszakban

amikor a családja

és a világa

összeomlani készült

még papes összetört szívének terhét is

magára vegye

ezen gondolkodott kisbarukh

miközben papes arcát nézte

ami az ő arcához egészen közel

csak az ő válaszára várt

kit szeretsz jobban?

anyát vagy engem?

ez volt az első alkalom

az első trauma

amit barukh fel tud idézni

amikor eredendően nem-tipikus idegrendszere

egy elviselhetetlen szituációból

úgy menekült el

hogy egyszerűen kicsekkolt a pillanatból

nem tartott sokáig

ez a kicsekkolás

csak néhány szempillantásig

de azalatt kisbarukh

elég erőt szedett össze ahhoz

hogy papes arcába hazudja

azt a mondatot

ami minden ilyen kérdésre

az egyetlen illedelmes válasz

az egyetlen olyan válasz

ami nem töri össze papes szívét

és ami egyszersmind

kisbarukh válláról is leveszi azt a terhet

hogy neki

az egyik gyereknek kelljen

eljátszania a döntőbíró szerepét

szülei fölnőtt konfliktusában:

mindkettőtöket

egyformán szeretlek

hazudta

barukh nem emlékszik

hogy mi történt ezután

valószínűleg papes magára hagyta

kisbarukh pedig gyorsan visszabújt oda

ahol senki nem hajolt az arcába

senki nem ment a bőre alá

ahol mindenki békén hagyta

abba a tudatállapotba

ami kívülről szórakozottságnak

udvariatlanságnak

gyakran érzéketlenségnek

máskor pedig egyenesen arroganciának tűnt

és tűnik azóta is

belülről viszont

egyszerűen csak

egy bunker

a pillanat túlélésének

egyetlen és elengedhetetlen eszköze

barukh nem tudja

hogy ez volt-e az első

az eredendő trauma

ami mozgósította

divergens idegrendszerét

de azt tudja

hogy azóta millió és millió

hasonlóan elviselhetetlen helyzetben

reagált az agya úgy

hogy egyszerűen

és önhatalmúlag

kisbarukh és nagybarukh

szándékától teljesen függetlenül

kicsekkolt a pillanatból

annak

hogy az agya

miért értékel egy helyzetet

elviselhetetlennek

sokféle oka lehet

lehet teljesen banális

mint az

hogy a kémiaóra unalmas

de lehet olyan grandiózusan fájdalmas is

mint papes kérdése:

kit szeretsz jobban?

anyát vagy engem?

persze

később

ahogy a családi szappanopera folytatódott

sosana is odahajolt kisbarukh-hoz

és ő is feltette neki a kérdést

de arra

hogy neki mit válaszolt

barukh már egyáltalán nem emlékszik

azt a pillanatot teljesen elveszítette

sok millió másik pillanattal együtt