mégha nem is transznemű (FF)

az eredeti verzió jeruzsálem szélén készült

kétezer-húsz május huszonkettedikén

a sivatag előtt

barukh furcsán érezte magát

amikor transzneműeket látott

főleg amikor férfitestbe született nőket

nem tehetett róla

idegen volt a szemének

amit látott

őszintén szólva

olyan is volt

hogy a gyomrában

viszolygást érzett

azoknak mondom

akik nem látják:

barukh most fancsali képet vág

szégyelli magát

azért vág fancsali képet

szégyelli magát azért

amit a gyomra érzett attól

amit a szeme látott

de nem akar hazudni

teljesen őszinte akar lenni

transznemű és nem-transznemű olvasóival

barukh szülei

nem voltak transzneműek

nem volt transznemű barátjuk sem

meleg igen

transznemű nem

szóval

barukh nem az anyatejjel

szívta magába az akarást

hogy száműzze magából

mind a furcsa érzést

mind a viszolygást

mind a szégyent

a transzneműek miatt

viszont

szerencsére

kisbarukh olvasta a kisherceget

és akkor megtanulta

hogy jól csak a szívével lát az ember

aztán szerencsére

nagyobbacskabarukh olvasta a tórát is

mózesnek mind az öt könyvét

és abból meg azt tanulta meg

hogy örökkévalócska

minden embert a maga képére teremtett

végül

szerencsére

a sivatagban megszokta

hogy a külvilágot

egy finomszövésű homokfüggönyön keresztül

tudja csak figyelni

ami

mármint

a finomszövésű homokfüggöny

sokmindent eltakar

például országhatárokat

bőrszíneket és nemiszerveket

és az embereknek

és a többi halandónak

csak a lelkét hagyja látszani

az arany végtelen számú árnyalatában

ragyogó lelkét

az a poén

hogy mivel

a homokfüggöny mögött

a lelkek aranyfényű ragyogásában

még a fütyik és puncik sem látszanak

egyetlen lélekről sem lehet tudni

hogy jelenlegi gazdája

transznemű-e vagy sem

csak a sebei látszanak

meg a töretlen ragyogása

a sivatagi hagyomány szerint

minden emberi lelket

egyszerre teremtett meg

örökkévalócska

még a legeslegelején

a hatodik nap délutánján

aztán

amikor kiment a szombat

és újra szabadott neki dolgozni

örökkévalócska fogta

az összes emberi lelket

és ketté szakította őket

hogy miért?

nem azért

hogy fájdalmat okozzon nekik

épp ellenkezőleg!

azért

hogy miután

a fél-lelkek

a világmindenségen

keresztül-kasul cikázva

egy örökkévalóságot

töltenek majd

másik felük

(lelki társuk)

keresésével

valahol

a fényeken túl

vagy soroksáron

végül

mégis

egymásra találjanak

és egyesüljenek

és újra

immár egy örökkévalóságnyi hiányérzettel

és alázattal a hátuk megett

újra megtapasztalhassák

azt a tökéletes teljességet

amit először és utoljára

a világ teremtése utáni

legelső szombaton éreztek

együtt

a sivatagi hagyomány

nem beszél sem női

sem férfi lelkekről

csak ragyogó lelkekről

az arany végtelen számú árnyalatáról

barukhnak szerencséje volt

a kisherceggel és mózessel és a sivataggal

nem mindenki ilyen szerencsés

vannak

akik csak a szemükkel

tudnak látni

és minden

ami a szemüknek idegen

a gyomrukban viszolygást okoz

a viszolygás pedig

előbb-utóbb átalakul

és irtózat lesz belőle

aztán félelem

végül pedig

szinte mindig

gyűlölet…

a gyűlölet pedig

garantáltan rámegy a szívre

és úgy megbetegíti azt

hogy később

még ha akarná

akkor sem tudja

látásra használni a gazdája

a szív szeme végképp megvakul

így fordulhat elő

például

hogy

a megvakult szívűek

olyan szabályt hoznak

ami mindenkit törvényen kívül helyez

akit a szemük idegennek lát

aki nem olyan

mint ők

szomorú…

különösen

ha nem csak a buta törvényt

de a sebesült és ragyogó lelkét is látod

a megvakult szívűeknek

különösen akkor szomorú…

barukh szeretne még menni

magyarországra

szeretné még látni a szüleit

a balatont

a mecseket

szeretne még élni a világban

ezért elemi érdeke

hogy magyarországon és a világban

minél többen maradjanak

olyan emberek

akiknek a szíve

még nem betegedett meg

és nem vakította meg a gyűlölet

mert azok

a megvakított szívűek

akik most eljöttek a transzneműekért

előbb-utóbb el fognak jönni barukhért is

mert barukh sem olyan

mint ők

mert hozzájuk képest

barukh is más

mégha nem is transznemű