van valami rend

a vers eredeti verzióját kétezer-huszonkettő május tizennyolcadikán publikálta barukh jeruzsálem nyugati szélén

van valami rend a világban

azt érzi barukh

a felszín alatt

a nyilvánvaló mögött

az értelmetlen fájdalom pillanataiban is

már nem emlékszik

hogy melyik rabbi mondta

hogy mi

halandók

nem láthatjuk a teljes képet

mert örökkévalócska

akkor is néz

akkor is lát

amikor mi pislogunk

vagy csukva a szemünk

mert táncolunk

vagy alszunk

barukh sem látja a teljes képet

nem látja a rendet

csak érzékeli

hogy ott van

a gyász és a szeretet könnyei

nem haszontalanok

a gyerekrajzokat megrajzolni

nem volt hiábavaló

mégha a költözések miatt

nincs is hely megőrizni mindet

egyetlen ölelés sem vész kárba

a szeretet

valami nem kézenfekvő

nem materiális

nem megszámlálható módon

táplálja az életet

mindannyiunk életét

és

a titok

talán abban van

hogy barukh ne is próbálja

nyitva tartani a szemét

ne is próbálja meg látni

az egész képet

megérteni

csak

sírjon

rajzoljon

öleljen

szeressen

nem azért

mert van értelme

és nem is azért

mert nincs

hanem azért

hogy azokban a pillanatokban

amikor sír

és rajzol

és ölel

és szeret

erősebben érezze

a rendet a világban